Uncategorized

Tanítsd meg felmászni! – A kutya szoktatása

A kutya szoktatása – felületek, lépcső és magasság

Mint a kutyatartásban annyi minden, itt is sok dolog van egymással összefüggésben, ezért a szétválasztásuk nem egyértelmű, bemutatásuk helyenként egymásba ér.

Ezek a dolgok nem annyira egyszerűek, mint ahogy a videón látjátok. Főként az ugrások tekintetében. Erre utal a két neves állatorvos-kynológus-irópárostól származó idézet is.

“Különösen hangsúlyt kap a természetes óvatossági reflex, kezdetben főleg félénkség formájában az ismeretlen környezetben, az új jelenségekkel és tárgyakkal való találkozásnál. Kellő nevelés hiányában ez az óvatossági reflex gyávaságba is átmehet! “(Szinák János-Veress István: Kutyatár )

Elővigyázatosnak kell lennünk. Figyelembe kell vennünk a kutya korát, méretét/fajtáját is. Hiszen a kicsi, rövid lábú kutyákat nem célszerű ugrásra bírni.
Ezen fajtáktól eltekintve nézzük, mit tehetünk azért, hogy a kutyánkat hozzászoktassuk a különböző felületekhez és a magassághoz.

Mikor kezdődik el a kutya szoktatása a felületekhez, a lépcsőhöz?

Valószínű sokan hallottunk már olyan történetet, hogy a kerti kutya nem megy be a lakásba, az épületbe, mert fényes, csúszós a felület. Ezért fontos, hogy már kölyökkorban elkezdjük a kiskutya ez irányú szoktatását is.

Amikor magunkhoz vesszük, hazavisszük a kiskutyát bekerül az általunk lakott környezetbe. A mi lakásunk, házunk, a mi kertünk. Nekünk megszokott, otthonos, az ő számára viszont idegen.
Idegen a bejárat előtti feljáró, a lépcső, a székek és az ágy, idegen a járdaszegély.
Jobb esetben egy-egy lépcsőfokkal, fellepővel már találkozott, ha olyan helyen született, de a többi tárggyal nem valószínű.

Megismeri a környezetét

Idegen a lakásunk, házunk padozata is, hiszen ha egy kiskutya kertes házban született, de lakásba kerül új gazdihoz, nem feltétlenül lesz ismerős neki a járófelület. Lábacskái szanaszét csúszhatnak. Szerencsére ez nem okoz minden esetben problémát, ám amennyiben igen, és látjuk, hogy kiskutyánk nehezen áll lábra a csúszós padlón/parkettán, siessünk segítségére, hiszen ügyelnünk kell fejlődő izom- és csontrendszerére. Ha lehetséges tegyünk le szőnyeget (ez a szobatisztaság szempontjából viszont nem előnyös) és csak kis helyet hagyjunk a csúszós felületnek, kicsivel több időt adva ezzel a csöppségnek lábai koordinálására.
Aztán az első sétáknál is sok új dologgal fogunk találkozni. Fű, fa, lehullott levelek, kavics, kő…..attól függően, mi a hobbink és mennyire szeretnénk ebbe kedvencünket bevonni.
A természetes anyagok  jobban kedveznek az állatoknak, hiszen nagy többségükben nem csúszósak, ráadásul jó illatokat rejtenek. Viszont a kavicságyak, a kis hegyes kövek szurkálhatják talpukat, így az azon való közlekedés nagy valószínűséggel a megszokás után sem lesz a kedvencük.

Hogyan kezdjük el a kiskutya szoktatását a felülethez, a lépcsőhöz?

Tehát amikor hazavisszük kölyökkutyánkat és letesszük a földre nézzük meg, hogy mennyire közlekedik stabilan az új környezetben, az új padozaton (elsősorban parkettákra, járólapokra gondolok). Sétáljunk vele körbe a lakásban, ha kinti kutya lesz, akkor a kertben. A kert, a föld, a beton valószínűsíthetően nem lesz idegen számára.
Amennyiben lépcső is van a lakásunkban, azt a kiskutya elől az első időszakban tanácsos elzárni. Várjuk meg míg mérete és fizikuma megfelelő lesz ahhoz, hogy megbirkózzon eme rémséggel.

A későbbiek folyamán is nagyon ügyeljünk arra, hogy kutyánk ne essen le a lépcsőről, mert lehet, hogy soha többet nem fog felmenni rajta.
A küzdelem mindig lefelé nehezebb, hiszen a mellső végtagok még nem elég erősek (és rutinosak) ahhoz, hogy megtartsak a kiskutya ránehezedő súlyát.
Felfele pedig a könnyebb. És ezzel el is jutunk az ugrás alapjaihoz is, hiszen a kölyökkutyák többsége egy ugrással fogja megugrani az egy lépcsőfokot/fellepőt/dobogót.
A lépcsőhöz szoktatás első lépése ezért egyszerre csak egy lépcsőfok legyen, akár lefelé, akár felfelé. Ez akkor szerencsés, ha van olyan hely a lakásban vagy a kertben, ahol van dobogó vagy egy fellepő a szintkülönbség miatt.

Amikor már jobban megy

Amikor kicsit már erősödik és ügyesedik a kiskutya, ösztökélhetjük több lépcsőfok leküzdésére. Az egy után kettő, majd három és így tovább.
Azonban legyünk óvatosak, mert a folyamatos lépcsőztetés nem tesz jót a kölyökkutya fejlődő csontrendszerének.
Lépcsőn közlekedni azért kell megtanulni, hogy városi kutya lévén vagy nem városi lévén, de városba kerülve például a közlekedésben (aluljárókba le- és felmenetel) ne okozzon problémát. ( A mozgólépcső is ide tartozhat. DE kiskutya ölben közlekedik rajta, a nagytestűek pedig az álló lépcsőn mehetnek fel-le.)
Tehát itt is legyen mottónk a fokozatosság!

Hogyan segíthetünk a kiskutyának a lépcsőmászás tanulásában?

Ha játszunk vele és épp ülünk a földön, nyújtsuk ki a lábunkat és próbáljuk rávenni, hogy valahogyan átmásszon rajta. Eleinte bukdácsolni fog, de ahogy növekszik egyre ügyesebben fog átkelni, átlepni rajta.

Mit tegyünk ha a kiskutya nem akar rámenni egy új felületre?

Ne essünk pánikba! Óvatosan próbáljuk meg feltenni rá. Közben beszéljünk hozzá!
Ha elmenekül vagy riadtan megy le róla, akkor később próbálkozzunk újra. De a végtelenségig ne hagyjuk menekülni!
A legjobb megoldás az lenne, ha játék közben “intéznénk” úgy a dolgot, hogy a kiskutyának muszáj legyen rálepnie. Ha szerencsénk van annyira el lesz foglalva a játékkal, hogy észre sem veszi, hogy „idegen” területre tévedt.

Hogyan kezdjük el a kiskutyát szoktatni az ugráshoz?

Ha már megvan az egy lépcsőfok megugrására való kepésség és mi is belejöttünk abba, hogy ücsörgünk a földön és “játszásiból” a kiskutya átlepi a lábunkat ne tegyünk mást, csak kicsit emeljük meg a térdünket. Előbb-utóbb ugrani fog. Persze tartsunk mértéket mind az ugrások számában – hiszen egy idő után unalmassá válhat – , mind az ugrás magasságában, hiszen kutyánk még mindig kölyök, izom- és csontrendszere még mindig fejlődésben van.

A hétköznapi kutyatartásban nem ugróbajnokakokat akarunk képezni, csupán kis akadályokon szeretnénk megtanítani a kutyának az ugrás technikáját.

Az utcán

Amikor már kivihetjük az utcára sétálni szembesülni fog azzal, hogy a járdára le- és fel kell lépni – egy ugrással. Fiatal kora miatt főleg kisebb termetűeknél ez egy szökkenést fog jelenteni.
Ha parkban, erdőben sétálunk a kutyával nyugodtan vigyük közelebb földön fekvő, esetleg kicsit vastagabb ágakhoz és léptessük át vele – ahogy a lakásban a térdünket – vagy lépjünk át együtt felette. Az idő múlásával ezek az ágak lehetnek még nagyobbak, vastagabbak, a kutya fizikumának fejlődésével arányosan. Amíg a saját erőnlétünk megengedi ugorjunk vele együtt. Élvezetes játék, jó móka a számára. Bátrabb lesz, mert a gazdi is csinálja és a tanulás is könnyebben megy. A későbbiek folyamán természetesen eljuthatunk a fatörzsek megmászásáig is.
Ami majd nem csak ugrást, de egy újabb, érdes, rücskös felületet is fog jelenteni. Kereshetünk még erre a célra alacsonyabb sövényeket is.

Az ugrás tanításához tehát keressünk természetes akadályokat! Kevésbé idegenek az eb számára.

Tanitsd meg felmaszni a kutya szoktatasaTanitsd meg felmaszni - a kutya szoktatasa

 

Ne feledjük azonban, hogy ugrani tanítani csak az egészséges lábszerkezettel rendelkező egyedeket tanítsuk, hiszen az ugrás rendkívüli módon igénybe veszi az izmokat, inakat és ízületeket.

Hogyan kezdjük el a kiskutya szoktatását a magassághoz?

Segítségül hívom megint a Szinák-Veress szerzőpárost, miszerint:

“A térérzékelés csak késő kölyökkorban fejlődik ki. Ha felteszünk egy kölyköt az asztalra, könnyen lepottyan, mert képtelen az asztal és a föld közötti távolságot fölmérni.”

Tehát a kutya térérzékelése jó. De azért ezzel is legyünk óvatosak legalább annyira, mint a az előzőekben.
Egy rossz ugrás sérülés formájában örökre meghatározhatja kutyánk életét.
Mindazonáltal idejében kezdjük el szoktatni kutyánkat a magassághoz. Habár nem lesz mindenkinek lehetősége ugrabugrálni, de magasban lenni igen, hiszen az állatorvosi rendelőben és a kutyakozmetikusnál is “fent kell lenni” az asztalon.
Egy a magasságtól félő kutya problémát okozhat a kozmetikában. Az állatorvosi rendelőben pedig inkább a dokitól féljen, mintsem a magasságtól. (Bár kétségkívül a leugrással félelmében megpróbálkozhat.)

Ezért már korán kezdjük el a kölyökkutyát feltenni először például székre, ládára, asztalra. Persze itt is mindig tartsuk be a fokozatosság elvét!
Nagyon fontos az is, hogy mellette legyünk, hogy ne ugorjon le. A szoktatás lényege az lenne, hogy nyugodtan ott tartózkodjon, onnan semmiképp ne ugorjon le.

Összegzés

A kutyák látása éles, megfigyelőképességük jó, ámbár egy csúszós felületre érkezés őket is megtréfálhatja, ezáltal sérülés forrása lehet. Tehát ne engedjük ilyen helyekenle és felugrani   (tipikusan állatorvosi rendelő, kutyakozmetika – inkább emeljük)  akkor sem, ha gyakorlott ugrók.
Ha lehetséges egyéb terepen is győződjünk meg az ugrás biztonságosságáról! (Ha mégis rálép az akadályra nem fog beszorulni a lába….stb…)

A feladatok, a gyakorlások kapcsán itt se feledkezzünk meg az időben adott jutalomfalatról és dicséretről!
A szoktatás során legyünk türelmesek! Kutyáink nem egyforma képességűek!

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: Content is protected !!