Hasznos tanácsok

Tanítsd meg felmászni! – A kutya szoktatása

A kutya szoktatása - felületek, lépcső és magasság

Mint a kutyatartásban annyi minden, itt is sok dolog van egymással összefüggésben, ezért a szétválasztásuk nem egyértelmű,  bemutatásuk helyenként egymásba ér.

 

Ezek a d olgok  nem annyira egyszerűek, mint ahogy a videón látjátok. Főként az ugrások tekintetében. Erre utal a két neves állatorvos-kynológus-irópárostól “(Szinák János-Veress István: Kutyatár )  származó idézet is.

Különösen hangsúlyt kap a természetes óvatossági reflex, kezdetben főleg félénkség formájában az ismeretlen környezetben, az új jelenségekkel és tárgyakkal való találkozásnál. Kellő nevelés hiányában ez az óvatossági reflex gyávaságba is átmehet!

Elővigyázatosnak kell lennünk. Figyelembe kell vennünk a kutya korát, méretét/fajtáját is. Hiszen a kicsi, rövid lábú kutyákat nem célszerű ugrásra bírni.

Ezen fajtáktól eltekintve nézzük, mit tehetünk azért, hogy a kutyánkat hozzászoktassuk a különböző felületekhez és a magassághoz.

Mikor kezdődik el a kutya szoktatása a felületekhez, a lépcsőhöz?

Valószínű sokan hallottunk már olyan történetet, hogy a kerti kutya nem megy be a lakásba, az épületbe, mert fényes, csúszós a felület. Ezért fontos, hogy már kölyökkorban elkezdjük a kiskutya ez irányú szoktatását is.

 

Amikor magunkhoz vesszük, hazavisszük a kiskutyát bekerül az általunk lakott környezetbe. A mi lakásunk, házunk, a mi kertünk. Nekünk megszokott, otthonos, az ő számára viszont idegen.

Idegen a bejárat előtti feljáró, a lépcső, a székek és az ágy, idegen a járdaszegély.

Jobb esetben egy-egy lépcsőfokkal, fellepővel már találkozott, ha olyan helyen született, de a többi tárggyal nem valószínű.

Megismeri a környezetét

Idegen a lakásunk, házunk padozata is, hiszen ha egy kiskutya kertes házban született, de lakásba kerül új gazdihoz, nem feltétlenül lesz ismerős neki a járófelület. Lábacskái szanaszét csúszhatnak. Szerencsére ez nem okoz minden esetben problémát, ám amennyiben igen, és látjuk, hogy kiskutyánk nehezen áll lábra a csúszós padlón/parkettán, siessünk segítségére, hiszen ügyelnünk kell fejlődő izom- és csontrendszerére.

 

Ha lehetséges tegyünk le szőnyeget (ez a szobatisztaság szempontjából viszont nem előnyös) és csak kis helyet hagyjunk a csúszós felületnek, kicsivel több időt adva ezzel a csöppségnek lábai koordinálására.

 

Aztán az első sétáknál is sok új dologgal fogunk találkozni. Fű, fa, lehullott levelek, kavics, kő…..attól függően, mi a hobbink és mennyire szeretnénk ebbe kedvencünket bevonni.

 

A természetes anyagok  jobban kedveznek az állatoknak, hiszen nagy többségükben nem csúszósak, ráadásul jó illatokat rejtenek. Viszont a kavicságyak, a kis hegyes kövek szurkálhatják talpukat, így az azon való közlekedés nagy valószínűséggel a megszokás után sem lesz a kedvencük.

Hogyan kezdjük el a kiskutya szoktatását a felülethez, a lépcsőhöz?

Tehát amikor hazavisszük kölyökkutyánkat és letesszük a földre nézzük meg, hogy mennyire közlekedik stabilan az új környezetben, az új padozaton (elsősorban parkettákra, járólapokra gondolok). Sétáljunk vele körbe a lakásban, ha kinti kutya lesz, akkor a kertben. A kert, a föld, a beton valószínűsíthetően nem lesz idegen számára.

 

Amennyiben lépcső is van a lakásunkban, azt a kiskutya elől az első időszakban tanácsos elzárni. Várjuk meg míg mérete és fizikuma megfelelő lesz ahhoz, hogy megbirkózzon eme rémséggel.

A későbbiek folyamán is nagyon ügyeljünk arra, hogy kutyánk ne essen le a lépcsőről, mert lehet, hogy soha többet nem fog felmenni rajta.

 

A küzdelem mindig lefelé nehezebb, hiszen a mellső végtagok még nem elég erősek (és rutinosak) ahhoz, hogy megtartsak a kiskutya ránehezedő súlyát.

Felfele pedig a könnyebb. És ezzel el is jutunk az ugrás alapjaihoz is, hiszen a kölyökkutyák többsége egy ugrással fogja megugrani az egy lépcsőfokot/fellepőt/dobogót.

 

A lépcsőhöz szoktatás első lépése ezért egyszerre csak egy lépcsőfok legyen, akár lefelé, akár felfelé. Ez akkor szerencsés, ha van olyan hely a lakásban vagy a kertben, ahol van dobogó vagy egy fellepő a szintkülönbség miatt.

Amikor már jobban megy

Amikor kicsit már erősödik és ügyesedik a kiskutya, ösztökélhetjük több lépcsőfok leküzdésére. Az egy után kettő, majd három és így tovább.

Azonban legyünk óvatosak, mert a folyamatos lépcsőztetés nem tesz jót a kölyökkutya fejlődő csontrendszerének.

 

Lépcsőn közlekedni azért kell megtanulni, hogy városi kutya lévén vagy nem városi lévén, de városba kerülve például a közlekedésben (aluljárókba le- és felmenetel) ne okozzon problémát. ( A mozgólépcső is ide tartozhat. DE kiskutya ölben közlekedik rajta, a nagytestűek pedig az álló lépcsőn mehetnek fel-le.)

 

Tehát itt is legyen mottónk a fokozatosság!

Hogyan segíthetünk a kiskutyának a lépcsőmászás tanulásában?

Ha játszunk vele és épp ülünk a földön, nyújtsuk ki a lábunkat és próbáljuk rávenni, hogy valahogyan átmásszon rajta. Eleinte bukdácsolni fog, de ahogy növekszik egyre ügyesebben fog átkelni, átlepni rajta.

Mit tegyünk ha a kiskutya nem akar rámenni egy új felületre?

Ne essünk pánikba! Óvatosan próbáljuk meg feltenni rá. Közben beszéljünk hozzá!

Ha elmenekül vagy riadtan megy le róla, akkor később próbálkozzunk újra. De a végtelenségig ne hagyjuk menekülni!

 

A legjobb megoldás az lenne, ha játék közben “intéznénk” úgy a dolgot, hogy a kiskutyának muszáj legyen rálepnie. Ha szerencsénk van annyira el lesz foglalva a játékkal, hogy észre sem veszi, hogy „idegen” területre tévedt.

Hogyan kezdjük el a kiskutyát szoktatni az ugráshoz?

Ha már megvan az egy lépcsőfok megugrására való kepésség és mi is belejöttünk abba, hogy ücsörgünk a földön és “játszásiból” a kiskutya átlepi a lábunkat ne tegyünk mást, csak kicsit emeljük meg a térdünket. Előbb-utóbb ugrani fog. Persze tartsunk mértéket mind az ugrások számában – hiszen egy idő után unalmassá válhat – , mind az ugrás magasságában, hiszen kutyánk még mindig kölyök, izom- és csontrendszere még mindig fejlődésben van.

 

A hétköznapi kutyatartásban nem ugróbajnokakokat akarunk képezni, csupán kis akadályokon szeretnénk megtanítani a kutyának az ugrás technikáját.

Az utcán

Amikor már kivihetjük az utcára sétálni szembesülni fog azzal, hogy a járdára le- és fel kell lépni – egy ugrással. Fiatal kora miatt főleg kisebb termetűeknél ez egy szökkenést fog jelenteni.

Tanitsd meg felmaszni a kutya szoktatasa

Ha parkban, erdőben sétálunk a kutyával nyugodtan vigyük közelebb földön fekvő, esetleg kicsit vastagabb ágakhoz és léptessük át vele – ahogy a lakásban a térdünket – vagy lépjünk át együtt felette.

Az idő múlásával ezek az ágak lehetnek még nagyobbak, vastagabbak, a kutya fizikumának fejlődésével arányosan.

Amíg a saját erőnlétünk megengedi ugorjunk vele együtt. Élvezetes játék, jó móka a számára. Bátrabb lesz, mert a gazdi is csinálja és a tanulás is könnyebben megy. A későbbiek folyamán természetesen eljuthatunk a fatörzsek megmászásáig is.

Tanitsd meg felmaszni - a kutya szoktatasa

Ami majd nem csak ugrást, de egy újabb, érdes, rücskös felületet is fog jelenteni. Kereshetünk még erre a célra alacsonyabb sövényeket is.

Az ugrás tanításához tehát keressünk természetes akadályokat! Kevésbé idegenek az eb számára.

 

Ne feledjük azonban, hogy ugrani tanítani csak az egészséges lábszerkezettel rendelkező egyedeket tanítsuk, hiszen az ugrás rendkívüli módon igénybe veszi az izmokat, inakat és ízületeket.

Hogyan kezdjük el a kiskutya szoktatását a magassághoz?

Segítségül hívom megint a Szinák-Veress szerzőpárost, miszerint:

A térérzékelés csak késő kölyökkorban fejlődik ki. Ha felteszünk egy kölyköt az asztalra, könnyen lepottyan, mert képtelen az asztal és a föld közötti távolságot fölmérni.

Tehát a kutya térérzékelése jó. De azért ezzel is legyünk óvatosak legalább annyira, mint a az előzőekben.

Egy rossz ugrás sérülés formájában örökre meghatározhatja kutyánk életét.

Mindazonáltal idejében kezdjük el szoktatni kutyánkat a magassághoz. Habár nem lesz mindenkinek lehetősége ugrabugrálni, de magasban lenni igen, hiszen az állatorvosi rendelőben és a kutyakozmetikusnál is “fent kell lenni” az asztalon.

 

Egy a magasságtól félő kutya problémát okozhat a kozmetikában. Az állatorvosi rendelőben pedig inkább a dokitól féljen, mintsem a magasságtól. (Bár kétségkívül a leugrással félelmében megpróbálkozhat.)

Ezért már korán kezdjük el a kölyökkutyát feltenni először például székre, ládára, asztalra. Persze itt is mindig tartsuk be a fokozatosság elvét!

 

Nagyon fontos az is, hogy mellette legyünk, hogy ne ugorjon le. A szoktatás lényege az lenne, hogy nyugodtan ott tartózkodjon, onnan semmiképp ne ugorjon le.

Összegzés

A kutyák látása éles, megfigyelőképességük jó, ámbár egy csúszós felületre érkezés őket is megtréfálhatja, ezáltal sérülés forrása lehet. Tehát ne engedjük ilyen helyeken le és felugrani   (tipikusan állatorvosi rendelő, kutyakozmetika – inkább emeljük)  akkor sem, ha gyakorlott ugrók.

 

Ha lehetséges egyéb terepen is győződjünk meg az ugrás biztonságosságáról! (Ha mégis rálép az akadályra nem fog beszorulni a lába….stb…)

A feladatok, a gyakorlások kapcsán itt se feledkezzünk meg az időben adott jutalomfalatról és dicséretről!

 

A szoktatás során legyünk türelmesek! Kutyáink nem egyforma képességűek!

error: Content is protected !!