Shiva es Max

Bemutatkozás

Varga Móni vagyok.

Tele kutyás élményekkel, tapasztalatokkal, amiket szeretnék megosztani veletek.

Ki ne szeretne jól nevelt, jól ápolt kutyájával az utcán “villogni”. Ámuló emberek csodálatát kivívni?

Ki ne szeretne első szóra engedelmeskedő kutyát, ki remek társ egy nagyobb túránál?

Jól viselkedik egy hotelben, egy étteremben?

Szerintem mindegyikünk ilyen álomtársra vágyik, erről ábrándozik.

Szerencsés vagyok, mert elmondhatom magamról, hogy mindig ilyen álomtársaim voltak.

Igaz, hogy ebben nőttem fel és szakmáimnak is ezt választottam.

10 évesen kaptam meg az első kutyám. Akkor már régóta rendszeres olvasója voltam az akkor hat forintos Kutyaújságnak.

Így került hozzánk Csertői Szusza-Musza, a pekingi palota fiú. Aztán később Tuskó, a német juhász, Life, a labradorszerűség, aki aztán visszament a BM-be kábítószert keresni, Saci, az óriás schnauzer, akinek nevén hosszú hetekig gondolkoztunk, mire kitaláltuk. Majd kicsivel később megtapasztaltuk, hogy minden második schnaci lányt Sacinak hívnak.

Sarolt után jött egy hosszabb kihagyás, az ő elmenése vízválasztó volt, azt mondtam nem kell több kutya.
De úgy másfél évvel később egyik vendégem ismerősénél kiskutyák születtek -német juhász-husky keverékek és kisfiammal elmentünk meglátogatni őket. Egyszer…..kétszer……aztán egyszer Diego hazajött velünk.

Édes kis gombóc volt.

Diego nagyon intelligens kutya volt. Az ő visszajöttével jó volt érezni azokat a szokásos háttérzajokat, motoszkálást, szuszogást, lihegést, amit egy kutyás az évek, évtizedek alatt megszokott. Viszont másfél- kétéves korára epilepsziás lett. Nagyon csúnyán. Az orvosi kezelések és a gyógyszerek sem segítettek, így fájó szívvel elengedtük.

Mindez karácsony és az ő születésnapja előtt pár héttel.

Hiányérzetem lett.

Karácsony kutya nélkül??? Ki van zárva, gondoltam, így az agyamon átvillanó gondolat után elég hamar kikötöttünk a HEROSZ menhelyén.

Innen vittük haza az akkor még megszeppent Shivát, az egyesek szerint erdélyi kopóra, mások szerint rottweilerre hasonlító kislányt. De mivel úgy gondoltuk kell egy “férfi” is a családba, így hamarosan megérkezett Max is, a hosszú szőrű német juhász.

kutyák alszanak

A szakmai választás nem volt nehéz kutyás léttel a hátam mögött. Hetedik-nyolcadikban ugyan még úgy gondoltam, hogy állatorvos leszek, de nem bántam meg, hogy végül is nem lettem. Négy évnyi állat-egészségügyi tanulás után kerültem a Dunakeszi Kutyavezető-Képző Iskolába, mint állat-egészségügyi előadó. Remek közel tíz év volt, szép környezetben, jó kollégákkal. Sokat tanultam mind állat-egészségügyi vonalon, mind tréning vonalon.

Közben a fejembe vettem, hogy kiművelem magam kutyakozmetikából is. Akkor a szakma még nem volt vizsgaköteles, így a bizonyítványt erről a későbbiekben, már gyakorló kozmetikusként szereztem meg.

Kiképzésre igyekeztünk mindig társaságba járni a kutyákkal, de probléma sosem volt velük, hiszen mire társaságba lehetett vinni őket, addigra már elfogadható szinten képzettek voltak.

Így több éven keresztül voltunk bemutatócsoport tagok és miután Shiva megérkezett, a dog dancinggel is megismerkedtünk, ami akkor meg szintén gyerekcipőben járt.

Ez idő tájban már új kiképzési technikák is megjelentek, ezeket a dog dancinggel együtt tanultuk.
Shiva és Max már vizsgázott a K-99-es rendszerben, nagyon szép eredménnyel.

Így a kutyáink által rengeteg élménnyel, tudással gyarapodtam.

A több, mint negyven évnyi tapasztalatot szeretném veletek megosztani, segíteni, hogy elérjetek célotokat, hogy kutyátok kellemes társaság legyen minden helyzetben.

Problémáitok megoldására vagy tanácsadásra várlak benneteket a facebook csoportban vagy írhattok levelet a moni@negylabutarsaink.hu címre.

error: Content is protected !!