Kutyás történetek

Kubu – egy foxterrier története

FRISSÍTÉS!  2021.09.18.

“Kubu, ha egyedül hagyjuk a szobában, akkor kaparja az ajtót, nyüszít, ugrál a kilincsre, addig míg vissza nem megyünk. Ha hosszabb időre magára hagyjuk, akkor ugat és szétszedi a lakást, lerántja a függönyt, lepakolja a polcot és összerág mindent. Nem hallgat a nevére, a parancsszavakra és mindenképpen erőszakosan játszani akar. Olyan, mintha falkavezérnek erezné magát. Pórázon nem tud sétálni, folyamatosan húz, rángat, nem figyel ha rászólunk.
Mióta Móni elkezdett foglalkozni vele, azóta figyel a nevére, megtanult leülni. Türelmesen kivárja a játékidőt és el tudja magát foglalni, ha nekünk más dolgunk van. Pórázon egyre szebben sétál, már csak ritkán rángatja a pórázát, inkább a szagok miatt. Rövid időre már magára tudjuk hagyni a szobában, nem rendetlenkedik, nem ugrál vagy nem kaparja az ajtót.”

Kubu története

Kubu egy sima szőrű foxterrier fiúcska, aki egy éves kora ellenére elég sok – nem minden esetben pozitív – dolgot tapasztalt már meg.
Gazdihoz került, mint megannyi kutyagyerek társa, de tartása nehézségekbe ütközött, így egy vadászházba került, reménykedve abban, hogy jó sora lesz. S mily tökéletes hely egy ilyen kutya számára – gondolnánk, de sajnos az élet Kubu számára másképp íródott, így a vadászházból menhelyre vitték.
A menhelyről került jelenlegi gazdája tulajdonába, de a személyes találkozásig meg kellett tenni még egy nagy utazást is – Angliába.
Az én megismerkedésem Kubuval egy ebvigyázás során köttetett és elég zűrös volt. Nem az egyéb körülményeket tekintve, hanem a kutya viselkedése miatt.
Gazdái mindent elmondtak róla. Őszintén. A múltat és a jelenlegi állapotot is.
Tehát fény derült arra, hogy Kubu első kutya a családban, a gazdik járatlanok a kutyatartásban és nevelésben, ezért szívesen vették útmutatásomat.

Megérkezett

Így érkezett meg Kubu egy csütörtöki késő délután.
Az első igazi meglepetés akkor ért – hiszen a sírdogálás a gazdi után, az ideges jövés-menés be volt kalkulálva az első pár órába vagy napba – amikor leülve a konyhaasztalhoz a kutya az asztal tetejéről nézett velem szembe.
Nagyon meglepett. Erre azért nem számítottam. De egy határozott, gyors mozdulattal letettem az asztalról komoly dorgálással megfűszerezve.
Az első két-három óra nagyon nehezen telt. Mindkettőnknek. Nem a sírás-rívás volt a gond, hanem a magát olyan szinten felhergelés, hogy Kubu a saját farkát kezdte el kergetni.

Ebben a pár első órában a játék sem hatotta meg, így a vacsiidő közeledtével némi kajával próbáltam meg jobb belátásra bírni.
És mivel a gazdi elmondása alapján Kubu szereti a hasát, így ez a megoldás lassan hatni kezdett.
Kubu szépen elcsendesedett, már nem járt-kelt idegesen föl s alá.
Még nem mert tőlem eltávolodni, ezért együtt ültünk a földön – ő az ölemben. Lassacskán szót értettünk.
Az esti séta is rendben volt már, szépen bejött az ajtón, nem kereste a gazdit.
Eljött a takarodó ideje. Furcsa volt számára, hogy az ágy tabu, de szépen lekucorodott a helyére és gyakorlatilag hajnalig nem is volt gond, ekkor ébredtünk arra, hogy azért becserkészte az ágyat.
Eljött a reggeli séta ideje. Egyúttal az új tapasztalatok begyűjtésének ideje is.
Sok minden nem ment az első sétán. Pórázon sem, póráz nélkül pedig nem is próbálkoztunk, mert a gazdi mondta, hogy szökik is.
Az első séta alkalmával igazándiból csak arra törekedtem, hogy pisi, kaki legyen. De mivel egy parkban más ingerek is érnek egy kutyát, így komoly hiányosságokat lehetett felfedezni.
A séta után kis pihenés, majd “okosodás” következett.
Az első nap végére Kubunak – az esti hazamenetel idejére – sikerült ámulatba ejtenie a gazdit.
Jutalomfalattal jól leült, nem volt felugrálás, nem volt nyüszögés, tiszteletben tartotta az asztalt és a mi személyes terünket. Meg tudtuk “beszélni” azt is, hogy mikor van vége a játékidőnek, s utána elvonult vagy szépen elfoglalta magát a játékok rágicsálásával.
Nyugodt hangulatban ment haza a gazdival este.
Nagy örömömre második nap reggel fesztelenül sétált be az ajtón, a gazdi távozása után csak pár perces nyüszögés volt.

A mostani állapot

Kubu ma tölti itt harmadik napját. Már hallgat a nevére, jön, ha hívom. Parancsra leül nemcsak a lakásban, hanem kint a parkban is, ha nincsenek zavaró körülmények. Ismeri a “nem” fogalmát.
Nem zavarja a napi tevékenységünket, szépen lefekszik valahova, alszik – főleg séta után – vagy egyedül játszik. Nyugodt, egyáltalán nem zaklatott, nem ideges, nem pörög. Néha felfedezőútra megy a lakásban. Csendben, halkan.
Sikerült a fektetés mozzanatát is elsajátítani, úgyhogy lassan azt is el fogjuk kezdeni rendesen megtanulni.

A legtöbb probléma a sétával van, bár a pórázos séta is alakul. Ingerszegény környezetben hívásra már szépen irányt vált, de ivaros kan kutya lévén még nagyon lekötik a szagok. Elég jól működik a “pfuj” is.
Aranyos, bűbájos, tanulékony kis kutya.
Sajnos sok lemaradása van. Dolgozunk rajta. Vele. Érte.
Mert imádom, hogy amikor beszélek hozzá már félrefordított fejjel hallgat………

 

Ezért érdemes dolgozni.

FRISSÍTÉS!

Kubu nálunk töltött egy hetéről elkészült a videó is, ezt is nézzétek meg!

Neveléssel kapcsolatos videókat láthattok a You Tube csatornámon.

A nevelés alapjairól a blogban olvashattok.

error: Content is protected !!