Ebben az bejegyzésben az ültetésről szeretnék írni és az összes olyan dologról ami ehhez kapcsolódik.
A kutyát megtanítani ülni nem egy ördöngős feladat, többnyire a “mutatványok” általaban ezzel az alapfeladattal kezdődnek akár egy kiskutya, akár egy idősebb – örökbefogadott – kutya esetében, függetlenül a méretétől.
A tanítást otthon kezdjük el. A kölyökkutyát pár hétig úgysem lehet sétálni vinni, de az idősebbeknek is szükségük van a nyugodt, ingermentes környezetre a koncentráláshoz. Ráadasul minket sem idegesítenek a külső zajok, nem aggódunk azon, hogy miért nem tudjuk kutyánk figyelmét magunkra vonni.
A kutya méretéből adódóan alacsonyabban helyezkedik el, mint mi, így az ülés tanításánál ezt remekül ki tudjuk használni.
A kölyökkutya “nézőpontja” aztán meg tényleg elég alacsonyan van, így mindig fel kell ránk tekintenie, ami tökéletes alap az ülő pozíció megtanításához.
Kölyökkutyánk tanításához válasszunk számára néhány finom falatot, majd csalogassuk oda magunkhoz. Ezzel azt is el fogjuk érni, hogy figyelme ránk szegeződjön.
Mutassuk meg neki a jó illatú falatot, majd emeljük az orrocskája fölé, minek következtében – és esetlensége következtében is – nagy valószínűséggel le fog ülni, mert felfelé nézni csak akkor tud, ha a feje felnéz, popójával pedig lehuppan a földre.
Ha leült, akkor jutalmazzunk meg. Legyünk pozitívak, boldogok, dicsérjük meg szóval is és a jutalomfalatot is adjuk neki oda.
A jutalomfalatot nem kell magasra emelni. Tarthatjuk közvetlenül a kutyus orra előtt is (vagy csak pár cm-re tőle), a lényeg az, hogy ne tudja kivenni a kezünkből, mielőtt leül.
A mozdulat inkább felfelé emelő egyúttal hátrafelé toló legyen, ami arra ösztönzi a kiskutyát, hogy a testsúlyát hátrafelé helyezze.
Vezényszót sem kell először feltétlenül mondanunk, de ha mondjuk, akkor az ütemezés, a sorrend a következő legyen:
Az első egy-két ülésnél ne legyünk túl szigorúak, nem kell szabályos ülést várnunk a kölyöktől, de még a nagyobbacskáktól sem. A lényeg az legyen, hogy a súlypontja hátra helyeződjön vagyis a fenekét letegye a földre. Ülhet még csámpásan, kitolt fenékkel, a lényeg, hogy valamilyen módon elfoglalja az ülő pozíciót.
Két ültetés között mozgassuk a kutyákat, kortól függetlenül, ez a feladat alapvető része kell legyen.
Ha észrevesszük, hogy már “tudatosan ül”, elkezdhetjük szabályosra csiszolni a pozíciót, s ezt minél gyakorlottabb a kiskutya, annál inkább követeljük meg tőle. Főként, ha valamilyen sportot szeretnénk űzni vele.
Tartsunk szüneteket, hiszen a kölyökkutya nem terhelhető huzamosabb időn keresztül, koncentrálóképessége nem kialakult, de még egy kifejlett ebnek is szüksége van a feladatok közötti szünetekre. Az örök szabály, hogy a kevesebb az több ebben az esetben is érvényesül. Néhány perc bőven elegendő, de ezt naponta többször megismételhetjük.
Végül, de nem utolsósorban nézzünk meg néhány példát, hogy kutyánk hogyan térhet ki a feladat végrehajtása alól és hogyan tudjuk ezeket a helyzeteket kiküszöbölni.
A jutalomfalat helyes irányú adásával ( ki lehet próbálni, hogy ha mozgatjátok az ebek orra elött a jutalomfalatot, akkor bizony a teste is megmozdul, még ha minimálisan is), ezt korrekcióra ki lehet használni. De megpróbálhatjuk valami mellé állítva, “beszorítva” leültetni, ahol nincs lehetősége “nagyobb teret” elfoglalni.
Remélem sikerült az alapfeladat tanításával megismertetni benneteket, a következő részben arról fogok beszélni nektek, hogy mi minden köthető ehhez a feladathoz, amit egy jólnevelt ebnek tudni illik.
Marnie fejlődését a honlaphoz tartozó csatornán követhetitek nyomon.