Kutyás történetek

Yorki és gazdája – riport

Az előző riportban egy nagyobb termetű kutyus gazdájával ismerkedhettetek meg, a most következőben így egy kiskutyás következik, Balogh Károllyal ismerkedhettek meg.

Karcsival a munka hozott össze bennünket, a békebeli időkben mind a ketten a Dunakeszi Kutyavezető-képző Iskolán dolgoztunk. Jómagam akkor még nem tudtam, hogy Karcsi is kutyás. Számomra ez akkor derült ki, mikor egyszer később találkoztunk.

Igen, akkor még valóban nem voltam kutyás és megvallom férfiasan, gyermekkoromban egy kutya megharapott és azóta féltem a kutyáktól. De Dunakeszin komoly barátságot kötöttem néhány jámbor kutyussal és elmúlt a félelmem.
Az akkori családi körülmények nem tették lehetővé saját kutyus tartását. Saját kutya jóval később került az életembe.

Manapság Karcsi szabadidejében rádiózik, pontosabban az online Zenesarok Rádióban műsorvezető, a félkészülések közötti idők nagy részét tölti Macikával.

Igen, már nyugdíjas éveimet élem – ráadásul egyedül – , így sok szabadidővel rendelkezem. A rádiós dolgokra nem akarok nagyon kitérni, csupán annyira, hogy hobbinak indult, de ez már régen túl ment azon.

A kutyázás sem hobbi számomra. Ugyan hobbikutyaként vettem 10 hetesen Macikát, de azon is már rég túl léptünk. Akinek van kutyusa, az tudja, hogy állandó elfoglaltságot adnak az embernek. Macika 24 órából 25 órát lenne az ölemben. Arról nem beszélve, hogy ha eddig nem voltam igazán rendszerető, akkor Ő most igazán rászoktatott a rendszerességre.

Például reggel, amikor én még mélyen alszom, Macika fellopja magát hozzám az ágyba. Ha arra nem reagálok, hogy derékmelegítést kapok tőle, akkor egy idő után elkezdi nyaldosni, finoman harapdálni a fülemet. Kipróbáltam. Ha erre sem reagálok Macika megunja és nemes egyszerűséggel keresztbe fekszik a fejemen. Erre muszáj lépnem. Felkelés és irány a séta!

Ha emlékeim nem csalnak, akkor Macika nem az első Yorkshire terrier kiskutyád. Hogyan lett meg az első és miért éppen yorki?

Igen Macika már a második yorkim. Nos, el kell mondanom – és tudom, hogy ezzel sokan nem fognak egyetérteni – nekem „a KUTYA” az a yorki. Nagyon régen egy alkalommal horgászni voltam a Velencei tónál és egy csónakkikötő mólóján foglaltam helyet a horgászathoz. Csodálatos idő volt, csónakok jöttek-mentek és egyszer csak megláttam az egyik csónak elejében egy yorkit. Úgy ült ott, mint egy Szfinx. Büszkén, feltartott fejjel, rövidre nyírt szőrrel. Meglátni és beleszerelmesedni elég volt egy pillanat.

Onnantól azon járt az agyam, hogyan tudnék egyet magamnak vásárolni. Mivel akkor már nem Dunakeszin dolgoztam, de az emberi jó kapcsolatok továbbra is éltek még, így onnan informálódtam.

Végül eljutottam egy neves tenyésztőhöz. Radvánszky Katalinnak hívják és míg élek örök hálával tartozom neki. Tőle vásároltam az első, általam Betty névre keresztelt kutyust. Betty ekkor 8 hetes volt.

Az élet 11 csodálatos közös évet adott nekünk. Az ő lelke már az égi füves területeken szaladgál és onnan figyel minket. Bár továbbra is itt van velem, mert elhamvasztattam. Kis urnája itt van a számítógép asztalon.

Betty kapcsán még meg kell említenem, hogy egy baleset után meg kellett csonkolni a jobb hátsó lábát. Csak a felső combja maradt meg a drágának. Aztán mivel szuka volt, már korábban is tanácsolták, hogy egy fedeztetés nem fog ártani neki. Így Katalinnal megszerveztük a találkát.
Megtörtént a dolog és amikor eljött az idő, úgy szültünk – igen, mi ketten szültünk – hogy én a tenyeremben fogtam, tartottam a csonkolt lábacskáját. Így szülte meg a három babáját, egy szukát és két kant.

Aki nem vett ilyenben részt, az valami csodálatosról maradt le, szerintem. Mind három egészségesen született. Kettőről tudok, ők már sajnos nem élnek, a harmadikról nincs információm. Betty nagyszerű Anya volt! Ha Anyukám jött látogatóba Betty produkálta magát! Ugatott elindult a másik szoba felé, aztán vissza és ezt addig csinálta, míg Anyukám be nem ment megnézni a babákat.
Csodásan gondozta őket!

Aztán egyszer csak jött Macika.

Igen, amit ígértem magamnak, azt betartottam.

Nos, mikor Betty eltávozott már akkor megfogadtam magamnak, hogy amikor már nem járok dolgozni sehová, abban a pillanatban lesz másik yorkim. Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Tehát így történt a továbbiakban a dolog.

Tavaly augusztus végéig dolgoztam még nyugdíj mellett egy biztonsági cégnél. Már az év elején eldöntöttem, hogy most már igazán elég volt a munkába járásból és tudtam, hogy kutyát akarok.

Tehát ismét felkerestem Radvánszky Katalint, mert benne teljesen megbíztam. Tudtam, hogy biztosan jó kutyust fogok kapni. Szaporítótól jóval olcsóbban is tudtam volna „szerezni”, de azok tudjátok milyenek!
Néhány telefonváltás után megbeszéltük Katalinnal, hogy mikor lesz szaporulat és mikor mehetek el hozzá kiválasztani az új kutyusomat. Illetve mikor tudom majd elhozni.

Két alkalommal még elmehettem egy kis szoktatásra, hogy érezzük egymást Macikával. A munkahelyemen augusztus 31-én ledolgoztam az utolsó 24 órámat. Reggel hazamentem, letusoltam és elindultam az új szerelmemért

Kistermetű kutyát választottál. Félted a nagyobbaktól? Hogyan oldod meg az ilyen találkozásokat?

Nem, nem féltem a nagyobb testű kutyáktól, ismerve a yorki fajtáját, mentalitását. Már kölyök korától óvatosan engedem a nagyobb kutyákhoz. Eddig semmi komoly atrocitás nem érte. Most már nem kell tartanom, hogy baj történne. Igaz még mindig pórázon sétálunk.

Macika meg nem túlkoros. Jó „kisgyerek” volt?

Most másfél éves. Nagyon szertelen, pajkos, játékos, de ilyen a fajta jellege.

Igen, jó kisgyerek volt. Persze a rágós korszak neki is meg volt, de nagyon nagy kárt nem okozott.

Hogyan küszöbölted ezt ki? Arra gondolok, hogy ne rágjon meg dolgokat.

Igyekeztem mindent elbarikádozni, amihez nem akartam, hogy hozzáférjen.
Régi papucsom csak volt. Mára már újat vettem, de ezt feltettem a cipőimmel együtt egy magasabb helyre.
A legnagyobb mérget azzal okozta, hogy aznap, amikor bevezették a lakásba az optikai vezetéket délután el kellett mentem valahová. Nem figyeltem, hogy bizony Macika egy darabon hozzáfér. Mire hazaértem, persze hogy elrágta. Na, akkor kapott egy keveset újságpapírral a hátsó felére. Másnap újra jönni kellett a szerelőknek, de szépen összedolgozták ahol szétrágta.

Hogyan szoktattad szobatisztaságra?

A szobatisztasággal úgy voltunk/vagyunk, hogy a lakásba kihelyeztem három kutyapelust (biztosan ismeritek, öntapadós). Kettőt a szobába, elég távol egymástól, harmadikat az előszobába, közvetlen a bejárati ajtóhoz. Ezeket rendszeresen befújtam szoktató spray-vel, hogy odaszokjon pisilni.
Kiválóan működött a dolog, mert kankutya lévén nem jelölgetett össze-vissza. Csak a pelusra, illetve néha picit mellé. Később elkezdtem apránként, mindig kifelé tenni a szobából. Már csak a bejárati ajtónál van.


Természetesen, sokszor viszem le a fűre dolgát végezni, rendben mennek a dolgok. Mára elértünk oda, hogy gyakorlatilag szobatiszta. Ha mégis el kell mennem valamiért hosszabb időre és már le kellene menni, akkor Macikám, mint jól nevelt kutyus az előszobai pelust preferálja, sehová máshová nem piszkít.

Hogy álltok a szépítkezéssel?

Itthoni fürdetés nem ütközik komoly ellenállásba, szépen tűri még a hajszárítót is. Rövid szőre miatt a kefélgetés sem probléma. A szemtisztítás kicsit nehézkes, de mindig túléli.

Hogyan választottál kutyakozmetikust?

Kozmetikust a Facebookon keresztül találtam. Itt Kőbányán. De menet közben az is kiderült, hogy a kozmetikus és a tenyésztő, Katalin ismerik egymást.
Vannak yorkis csoportok, elsősorban ott érdeklődtem. Több kozmetikust is ajánlottak, nekem Spanita Anita volt szimpatikus.

Hogyan, miként tanítod, képzed Macikát?

Macikát a rendszeresség elvét figyelembe véve tanítom. Sokszor elismételve a dolgokat.
Mit kell csinálni, például a liftben. Le kell ülni. Szólok neki, hogy Macika ül, akkor Macika leül. Addig ott ül – még nyitott liftajtó mellett is – míg azt nem mondom, hogy mehetsz.
A bejárati ajtó előtt is addig ül, míg azt nem mondom, hogy bemehetsz. Sok idő míg megtanulja, amit alapvetően neki meg akarok tanítani.

Türelem, türelem, türelem.
A járdaszélén még mondani kell, hogy ül a kutyus. Amikor kapja a vezényszót, hogy mehetsz, akkor aztán rohanás van.

Mit tartasz fontosnak egy kölyökkutya nevelésében?

A türelmet, a kitartást. Nem szabad sem kiabálni, sem ráncigálni a kutyát.

Nagyon örülök, hogy gyarapítod a kutyások táborát, hogy kutyássá lettél. Ezek szerint velünk együtt vallod, hogy kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes.

Igen, szerencsésnek tartom magam, hogy egy ilyen kiskutya gazdája lehetek. Bár a mondáson azért kicsit módosítanék.
„Lehet yorki nélkül élni, de nem érdemes.”

Karcsi, köszönöm szépen a riportot.

Én is köszönöm.

error: Content is protected !!